Oldal kiválasztása

Inamba szállt a bátorságom, hirtelen megfordultam és a kapu irányába rohantam. Magam sem hittem el, hogy fel tudtam rá lendülni és játszi könnyedséggel átfordultam a túloldalára. Még hallottam, hogy kiáltoznak utánam, de csak rohantam, nem néztem hátra. Nem néztem merre futok, árkon-bokron keresztül téptem. Végül egy térre értem ki, ahol végre emberek is voltak. Előkaptam a mobilomat, hogy tájékozódni tudjak. A mozi két saroknyira volt. A páromat meg kell keresnem! -villant át agyamon és a mozit vettem irányba. Hamarosan odaértem. Semmi zaj, semmi csődület. Észrevettem, hogy a vészkijárat is félig nyitva van még. Bekukucskáltam. Megpillantottam a nézőket is. Éppen valami horrorjelenet lehetett, mert mindenki kékesen villodzott a vászon visszfényében. Óvatosan beléptem. A párom ott ült a helyén. Villámló szemekkel nézett rám, és parancsolóan felém intett. Mellé ültem, és már kezdtem mondani, hogy mi történt velem, amikor leintett: Pszt, maradj csendben, most van a legjobb jelenet! – majd lesújtóan rám nézett- nem igaz, hogy egy filmet sem tudsz végig nézni velem!

Megnézem másképp is a folytatást!