Oldal kiválasztása

A hatalmas zajt hála a jó égnek egy a vetiítővásznon látható szétrobbanó épület látványa követte. A vásznon mindenféle színű rémségek keltek életre és megkezdték életüket a földön. A céljuk az volt, hogy mindenkit megijesszenek és mindenki féljen tőlük. Egy ideig nézegettem ezeket az érdekes figurákat, de aztán kezdtek unalmassá válni. A nézők közül sokan teljesen kimerevedtek az izgalomtól. Rájuk nézve már inkább én tőlük kezdtem félni, nem is a filmen szereplőktől. A párom a mozivászonra szegezte a tekintetét, láthatólag teljesen kivonta magát a valóságból. Kicsit megütögettem, hogy én kimegyek bagózni, de rám sem hederített. Kimentem a vészkijáraton át az utcára. Kint meleg volt, a csillagos égbolt is csodálatosan látszott. Egy kapu előtt megálltam. Viszont nem találtam a gyufámat. Ebben a pillanatban egy furgon állt meg előttem, a sofőr kiszállt. -Szép időnk van, tudna nekem egy kis tűzet adni?- szólítottam meg gyorsan, kezemben a cigivel. A sofőr nagyon készséges volt. Kis öngyújtót vett elő, de meglepetésemre egy bőröndöt is felém nyújtott. -Ide az árut barátom, és tűnjünk el!- mondta bizalmasan. -Nincs semmiféle árum -hebegtem. Közben a sofőrülés mögül ki valaki ezt súgta a sofőrnek: – Siess Pupák, mert jön a rendőrség! A sofőr ideges lett,  pisztolyt rántott és rám fogta: -adod az árut már, vagy kicsinállak!

Mit tegyek?
 Megmagyarázom neki, hogy mi van…
 Menekülnöm kell azonnal!