Oldal kiválasztása

Párom is belém kapaszkodott és úgy rohantunk a vészkijárat felé. Éreztem, hogy mögöttem is jönnek, sőt tolnak. Hamarosan az utcára értem. Vakító fények vetültek rám. Nem láttam semmit. -Emelje fel a kezét és tegye a tarkójára- hallatszott egy hang a fények mögül. Fel is emeltem, de hátulról megragadott valaki és egy sötét árkád alá húzott be. – Gyorsan ugorj a kocsiba-súgta felém és már tolt is egy fekete furgon oldalajtaján át az ülések közé. Lélegzetet sem tudtam venni, az autó elindult. Hallottam még, hogy áttört valamilyen akadályt és két-három lövés is eldördült. Hosszas kanyargás, fékezések és gyorsulások után egy kapun vágtattunk be, ami mögöttünk azonnal bezárult. Az oldalajtót feltépte a sofőr és jókedvűen a kabátomba markolt: -Ezt megúsztuk! – és kihúzott a kocsiból. Akkor vettem észre, hogy egyedül vagyok, a párom valahol leszakadt tőlem!-Hol vagyok?-kiáltottam remegő hangon. A sofőr kigyúrt, magas ember volt, rám sem hederített, csak vonszolt az udvar irányába. Két másik kigyúrt ember várt rám, jókedvűen oldalba böktek. -Add a szajrét, és itt a lóvé. Már nagyon izgultunk miattad! – Elnézést kérek, de nem én vagyok a maguk embere. Jobban megnéztek ekkor, majd a sofőrre néztek: Pupák, kit hoztál ide nekünk? Tüntesd el sürgősen, és tűzzél vissza az emberünkért!

Mit tegyek?
 Meneküljek el, 
 Meggyőzöm őket, hogy engedjenek el.